A pit bullok hagyatéka az utókorra

Sokat hallunk, beszélgetünk manapság arról, hogyan is kellene kinéznie egy Amerikai Pit Bull Terriernek. Annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjunk a küllem, a fizikai megjelenés fontosságáról, elkészítettük számotokra az ADBA standard hivatalos magyarázatának fordítását. Ebből remekül látható, hogy egyrészt miért fontos a küllem, másrészt mennyire a funkcionalitást szem előtt tartva bírál egy bíró az ADBA kiállításokon.
Az ADBA Hivatalos APBT Standard-jának Kialakulása
A kutyákkal, lovakkal, szarvasmarhákkal, sertésekkel, csirkékkel és sportolókkal való tapasztalat azt mutatja, hogy mindennek, ami él és lélegzik, van egy seregnyi szakértője, akik megmondják, hogyan is kell az adott dolognak kinéznie.
Sok ilyen szakértőnek azonban – úgy tűnik – hiányzik azon képessége, hogy megkülönböztessen egy fizikai tulajdonságot egy másiktól. A legtöbben úgy kezdik, hogy létrehoznak egy általuk kedvelt egyedre passzoló standardot, azonban vannak néhányan, akik igazán döbbenetes tudással bírnak arról, hogy melyik felépítés működik valóban a legjobban a gyakorlatban.
Azok az emberek, akiknek a véleménye egy állat felépítéséről sokévnyi tapasztalatból és vizsgálódásból származik, kivétel nélkül olyan szakemberek közül kerülnek ki, akiknek sok pénzük múlik azon, hogy az adott egyed sikeres-e vagy sem. Vannak például marhatenyésztők, akik képesek 200 borjúból kiválasztani a tíz legjobban gyarapodót, pusztán a felépítésük alapján. Egy évvel később aztán, ez a tíz borjú több profitot hoz, mint kevésbé jó felépítésű testvéreik. A versenylótenyésztők a legnagyobb szakértők abban, hogy egy állat külleme alapján megítéljék a benne rejlő lehetőségeket. Mind ugyanazokat az alap dolgokat preferálják egy lóban – bár azt állítják, hogy nagyban különböznek, ezen különbségek elhanyagolhatók. Bizonyításul elég, ha megnézünk egy licitálást két, egy éves, ugyanolyan jó tenyésztésű, eladó csikóra, ahol az egyik nagyon jó felépítésű, a másiknál viszont találunk kisebb hibákat. Nem kérdés, melyikre licitálnak majd többen.
Egy jó szakember – legyen az marha- vagy lótenyésztő – aszerint nézi az állat küllemét, hogy mi a rendeltetése. Tapasztalatból tudják például, hogy egy keskeny vállú, beesett hátú, hosszú lábú borjú etetése nem gazdaságos, vagy egy vékony, görbe lábú, egyenes csánkú ló ritkán ér elsőként a célba, márpedig hasznot csak ezektől remélhetnek.
Pénzen nem vásárolhatod meg a jó ítélőképességet, pedig, ha pénzt akarsz keresni, bizonyosan szükséged lesz rá. Arra mérget vehetsz, hogy akárki, akinek a borjú, ló vagy APBT jelentette hosszú ideig a megélhetést (nevezzük a továbbiakban profinak – ADBA Club Hungary), jó ítélőképességgel, elég tapasztalattal bír.
A profik az alapján választanak ki egy állatot, hogy az el tudja-e végezni a feladatát, be tudja-e tölteni a szerepét. Az amatőrök – mivel nekik nincs módjuk tesztelni elméleteiket – csak a képzeletük szárnyán csaponganak.
Térjünk hát rá, hogyan is jött létre az Amerikai Ebtenyésztők Egyesületének APBT standardja.
A mai törvényekre és a tenyésztésben való irányvonalra (mely szerint inkább dominál a külső megjelenésre tenyésztés, a teljesítményre koncentrálás helyett) adott válaszul, és annak érdekében, hogy megőrizhessük az ember által valaha létrehozott egyik legkülönlegesebb állatot, vessünk egy pillantást arra, mire is lett kitenyésztve ez a fajta!
A fajtát nemcsak a „gameness” (a harc önmagáért való szeretete – ADBA Club Hungary) az ereje, az intelligenciája, a hűsége, a merészsége, az emberszeretete, vagy mandula vágású szeme, rózsa füle … miatt tenyésztették.
Győzni teremtették! Így van emberek, ez a kutya versenyezésre született!
A régi idők profi tenyésztői tették őt azzá, ami lett. Ők fejlesztették, javították, és most, hogy az ő idejük lejárt, az igazi APBT fokozatosan tűnik el. (Itt fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az APBT az egyik legsokoldalúbb kutyafajta. Mind munkára, mind sportra kiválóak. Imádják használni fantasztikus erejüket, állóképességüket, győzni akarásukat, ügyességüket a legkülönfélébb sportokban. Hihetetlen kitartásuk akár nagyszerű drogkereső kutyává, emberszeretetük és magas fájdalomküszöbük terápiás kutya feladatok ellátására is alkalmassá teszi őket – hogy csak néhányat emeljünk ki a számtalan területből. Azért élnek, hogy dolgozhassanak, és ezt a törvényes kereteken belül biztosítani kell számukra! – ADBA Club Hungary)
A Pit Bull ma az, amit napjainkra az amatőrök megőriztek. Ez emlékeztet minket a régi idők gladiátoraira.
Nézzük tehát a régi idők pit bulljainak munkáját standardunk kialakításában, hogy gyermekeink és unokáink legalább láthassanak egy hiteles fizikai reprodukciót arról, milyen is egy ilyen kutya!
Ez a standard tehát nem készülhet az alapján, ahogy egy ember elképzeli, hogyan is kellene kinézni egy küzdelemre teremtett kutyának, hanem azokon a fizikai tulajdonságokon kell alapulnia, melyek a régi idők pit bulljait győztessé tették!
Az ADBA Hivatalos APBT Standard Magyarázata
Először mindig a kutya összképét nézzük:
Ideális esetben négyzetet kell, hogy formáljon oldalnézetben; azaz a kutya hossza (a vállától a csípőjéig), egyezzen meg a kutya magasságával (a váll tetejétől a földig mérve)!
Egy ilyen kutya magas és súlyához maximális erő párosul. Alapállásban a csánk a csípőtől hátrébb helyezkedik el, így a kutya valamivel hosszabb a mellső–hátsó mancsok távolságát tekintve, mint a vállától a faráig. Azért tekintjük a váll–csípő távolságot mérvadónak, hogy a kutya beállása ne tévesszen meg minket.
A magasság–tömeg arány kritikus. Mivel a kutyák közel azonos súlyban harcoltak, minél magasabb volt a kutya az adott súlyban, annál nagyobb volt az esélye a győzelemre. Ezért zömök kutyák, hosszú testtel, széles vállakkal és vastag lábakkal általában vesztettek a magasabb, karcsúbb ellenfelekkel szemben. A természet a magas, nyúlánk kutyát általában viszonylag hosszú nyakkal áldja meg, melynek hatalmas előnye abban állt, hogy így képes volt elérni, és fogást találni az ellenfelén, mikor az fogta őt. Például elérhette ellenfele térdét, miközben az a mellső lábát fogta, képes volt a fülénél fogva távol tartani rövidebb nyakú ellenfelét, vagy akár elérni annak mellkasát, miközben az próbálta eltolni őt. Ezért a nyak legyen erősen izmolt, egészen a koponyaalapig!
Másodjára, nézzük a kutya hátsó részét:
Ez minden négylábú állat legfőbb hajtóereje. Egy viador kutya esetében a munka 80%-át a csípő és a hátsó lábak végezték. A legfontosabb a hosszú, ívelt csípő/far, mely a hossza által képes tolóerőt adni a lábaknak. A hosszú far enyhén pontyhát megjelenést kölcsönöz a farrésznek, ezért beszélhetünk gyakran alacsonyan tűzött farokról.
A csípő legyen széles! A széles csípő, széles hátizomzatot hordoz és nagy tapadó felületet biztosít a far- és combizmoknak – a legjelentősebb izmoknak a kutya teljesítménye szempontjából. A combcsont legyen rövidebb, mint a sípcsont, vagy alsó lábszárcsont! Ez azt jelenti, hogy a térd a hátsó láb felső harmadában van. Nem ritkák az olyan kutyák sem, melyeknél alacsonyabban van a térdízület. Ezek általában lenyűgözően izmosak a nagyobb combizmok miatt, de meglepően gyengék és lassúak a hátsó lábaikra, a hosszú combok okozta nagy emelőerő-veszteség miatt. A rövid combcsont és a hosszú sípcsont jól szögellt térdízületet eredményez, mely egy jól szögellt csánkhoz vezet. Ez utóbbi kritikus jelentőségű volt a küzdelmek során. Amikor egy kutyát hátra szorított ellenfele, a jól szögellt csánk és térdízület természetes rúgózásán kellett támaszkodnia, hogy irányítani tudja mozgását. Az egyenes csánkkal élő kutyák is jól harcoltak, de csak amíg az izomerőt fenn tudták tartani. Amikor hátra nyomták őket, hamar elfáradt a hátsó részük, és így gyorsan hátrányba kerültek.
Harmadszor, nézzük meg az APBT elejét:
Mély bordázattal kell rendelkeznie, mely felül jól ívelt, alul elkeskenyedik. A mély és elliptikus, szinte szűk mellkas előnyösebb a kerek vagy hordó alakú mellkasnál. Ez ad otthont a tüdőknek, melyek inkább pumpaként, mint tároló tartályként funkcionálnak. A bordák olyanok, mint egy harmonika. Hatékonyságuk azon múlik, mekkora a különbség összehúzódott és kitágult állapotuk közt. Egy hordó alakú mellkassal rendelkező kutyának – azon túl, hogy ez többletsúlyt jelent a magasságához képest – tüdeje egy rövid löketű pumpához hasonlítható. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy ugyanolyan térfogatú levegőhöz jusson, mint egy mély mellkasú kutya, többet kell lélegeznie. A bordák mélysége ugyanis több teret biztosít a nagy tüdőknek és a szívnek.
A vállak legyenek kicsit szélesebbek, mint a mellkas szélessége a nyolcadik bordánál! A túl szűk vállak nem rendelkeznek megfelelő izomzattal, a túl széles vállak viszont lassúvá teszik a kutyát és felesleges plusz súlyt is jelentenek. A lapockáknak 45°-os vagy annál kisebb szögben kell lejteniük a föld felé; legyenek szélesek és laposak! A felkarcsontnak ugyanekkora szögben az ellenkező irányba kell állnia. A könyök ne álljon ki (a felkarcsont legyen majdnem párhuzamos a gerinccel, a könyök legyen egyenes), a kifelé álló könyök ún. „angol bulldog állás”-t kölcsönöz a kutyának, ami nem jó, mert ez a fajta váll és könyök könnyebben kificamodik vagy eltörik!
Az alkar éppen kicsit legyen hosszabb, mint a felkar; erős és tömör, közel kétszer olyan vastag, mint a hátsó láb, a lábközépcsontok csánk felőli részénél! A mellső lábaknak és a vállaknak képesnek kellett lenniük feltartóztatni a támadást, ezért a kutya eleje kell, hogy a nehezebb legyen!
Ha ránézünk egy APBT-re, egy nehéz mellső résszel, és könnyű, finom hátsó résszel megáldott kutyát látunk. Ez azért van, mert egy atletikus sportkutyánál a lábközépcsontok, a csánk és a sípcsont alsó része könnyű, finom és rugalmas. Az első lábak vastagok és erősek, tömörek. Egy tapasztalt tenyésztő azonban mindenképp figyelembe veszi, hogy a széles csípő, a széles hátizom, és erős comb az, ami a kutya hátulját izmossá/erőssé teszi.
A fej az, ami a leginkább változatos napjaink APBT-jeinél, jobban, mint bármely más testrész – talán mert a fej felépítésének volt a legkevesebb hatása a végső győzelemre vagy vereségre. Azonban itt is vannak bizonyos tulajdonságok, amelyek előnyösnek mondhatók. Először is a fej teljes mérete. A túl nagy fej, túl nagy súlyt jelent, s ez növelte az esélyét annak, hogy nagyobb súlyú kutyával kellett harcolnia. A túl kicsi fej viszont hátrányos volt egy olyan kutya ellen, aki előszeretettel vitt be fogást az orron, és a fülénél fogva is könnyen rázható volt.
Egy egyébként jó arányokkal rendelkező kutya esetében a fejszélesség kb. a vállszélesség 2/3-a, és kb. 25%-kal szélesebb az orcánál, mint a nyak koponya felőli részénél. A fej hossza a fej hátuljától a stopjáig, legyen ugyanolyan hosszú, mint a stoptól az orra hegyéig! Az orrnyereg erősen fejlett, ami szemből nézve a kutya fejét – közvetlenül a szem alatti területnél – jóval szélesebbé teszi, mint a fültöveknél. Ez a forma szerkezeti támogatást ad a kutya szemfogainak.
A fej tetejétől, az állkapocs aljáig mért mélység fontos. Az állkapcsot a halántékizom zárja le, nyomást gyakorolva a coronoid nyúlványra (éles háromszög alakú csontkiemelkedés az alsó állkapcson, amelyen a halántékizom tapad – ADBA Club Hungary). Minél mélyebb a fej ezen a ponton – azaz a járomcsont ívelt része és az állkapocs aljának szögletes része közt –, vagyis minél hosszabb a halántékizom, annál jobban/erősebben képes a kutya mind becsukni, mind zárva tartani állkapcsát.
Az egyenes, dobozszerű orr résznek, és jól fejlett alsó állkapocsnak nem sok köze van a harapás erejéhez, de több terhelést, fizikai behatást képes elviselni. Az ajkak legyenek keskenyek! Lelógó ajkú kutyák folyamatosan ráharaptak az ajkukra, ami nagyban a hátrányukra dolgozott. A fogak elől találkozzanak, de ami még fontosabb, hogy a szemfogaknak szorosan össze kell csúszniuk úgy, hogy a felsők mögött legyenek az alsók, amikor a száj zárva van! A szemfog legyen széles a fogínynél és kúpos a végén! A fogsor legyen tiszta, egészséges és hiánytalan. Elölről nézve a szem elliptikus, oldalról nézve háromszög alakú; kicsi és mélyen ülő.
Általában egy ilyen fej ék alakú felülről és oldalról nézve, szemből pedig kerek.
A bőr legyen vastag és laza, de ne legyen ráncos! Úgy kell tűnnie, hogy szorosan illeszkedik a kutyára – a nyakat és mellkast kivéve! Itt a bőr legyen elég laza, hogy akár függőleges ráncok látszódjanak még egy jól kondicionált kutya esetében is!
A farok tűzése a legfontosabb! Legyen alul tűzött, hossza olyan, hogy lefelé állva éppen a csánk fölé érjen! Legyen vastag a tövénél, és egy pontba összetartó a végénél, és nyugalmi állapotban álljon lefelé, mint egy nyomókút fogantyúja!
A mancs legyen kicsi, és álljon magasan a lábközépcsontokon! A kutya járása legyen könnyű és rugalmas! A legtöbb fent leírt jellemző szorosan kapcsolódik a csontváz felépítéséhez.
Amikor az izomzatot nézzük egy tenyésztő szemszögéből, sokkal fontosabbak azok genetikai tulajdonságai, mint az edzés során kialakult jellemzői.
Egy genetikailag jó kutya, lehetett győztes egy tapasztalatlanabb gazda kezében is, de egy genetikailag gyenge kutyának, egy jó menedzser kellett, mert az edzés neki nem sokat számított.
Gondoljunk úgy a csontokra, mint erőkarokra, az ízületekre, mint ezek támaszpontjaira, és az izmokra, mint erőforrásra! Az erőhatás, amit kifejtünk az emelőkarra, annál nagyobb, minél messzebb van az erő kifejtési pontja a támasztó ponttól, vagyis minél messzebb vannak az izom tapadási pontjai a csontokon. Az izmoknak ezért hosszúnak kell lenniük, mélyen tapadva a csonthoz, jócskán az ízületen túl. A rövidebb izomzatú kutyák nagyon mutatósak, de nem atletikusak. Az izom ereje az összehúzódási képességében rejlik. Minél nagyobb a különbség a nyugalmi és összehúzott állapota közt – vagyis minél hosszabb az izom –, annál nagyobb az erőkifejtése.
A szőrzet színe lehet bármilyen vagy bármilyen színkombináció (kivéve merle és albínó – ADBA Club Hungary), de legyen rövid, merevszálú és fényes. A szőrzet fénye általában tükrözi a kutya egészségi állapotát, ami nagyon fontos, különösen egy atletikus APBT-nél. Mindenek felett, egy APBT ízig-vérig atléta. A teste gyorsaságra, erőre, mozgékonyságra és kitartásra lett teremtve. Egy pit bull minden szempontból legyen harmonikus! Ha az egyik tulajdonsága túlzottan előtérbe kerül, az biztos, hogy egy másik rovására történik, ez pedig annál nagyobb hátrányt jelenthet számára, minél jobban felborul az egyensúly/harmónia. Ő nem egy hagyományos módon kitenyésztett kutya; ő egy fogalom, legjobb formájában maga a megtestesült szépség.
A standardmagyarázat és az illusztráció jogosulatlan, vagy helytelen használata – részben vagy egészben – szigorúan tilos! A Berni Egyezmény által teljes egészében nemzeti és nemzetközi jogvédelem alatt áll.
Minden jog fenntartva ©1976