Karolina Krupska - a súlyhúzásról

A legjobbakat sokszor az emeli ki a tömegből, hogy felismerik a hibáikat, készek tenni a kijavításukért és a legjobbaktól igyekeznek tanulni. Így tett Karolina Krupska is, aki rengeteg európai súlyhúzó versenyt nyert már meg Bagerával, de mindig a tökéletességre törekszik. Karolina azok közé az elhivatott sportemberek közé tartozik, akik jó szívvel segítenek másoknak, annak érdekében, hogy a súlyhúzást egyre magasabb szinten gyakoroljuk, itt Európában is.
Azt mondják az okos ember mások hibából tanul, ezért őszintén remélem, hogy az alábbi sorokkal tudunk segíteni kezdőknek és haladóknak egyaránt.
Lássuk, milyen tapasztalatokra tett szert az utóbbi években:
Néhány próbálkozás után úgy döntöttem, hogy a hibáim kijavításához nálam tapasztaltabb emberek segítségét fogom kérni. Az alábbiak voltak azok a dolgok, amelyeket (szinte mindent) rosszul csináltam. Mindent elrontottam és túlkomplikáltam, így aztán javíthattam ki a berögzült rossz szokásokat, amelyeket én hoztam létre. Tehát néhány dolog, amiben hibáztam:
1, Túl későn kezdtem! Rob Herndon írta egyszer egy csoportban a következő kommentet: „egy kölyök edzése az alapok bevésődéséről szól, ahogy egy gyereknél is. Egy szülő sem vár a gyerek hét éves koráig, hogy elkezdje tanítani. Apró dolgok, mint a gügyögés, éneklés, színes képek mind-mind egy gyermek tanításának lépései; egy kiskutyára is tökéletesen igaz, hogy ha tovább vársz a tanítás elkezdésével, sokkal több energiát kell majd belefektetned az alapokba; az apró dolgok az elején fogják majd meghozni a hosszú távú eredményeket”. Bagera 5-6 hónapos volt mikor elkezdtük az edzéseket mindenféle terv és rendszeresség nélkül. Nagyon óvatosnak kell lenned, mert elegendő tapasztalat és tudás nélkül könnyen sérülést okozhatsz a kölyök ízületeinek és gerincének. Tehát az első edzések mindig nagyon rövidek. Mi több, a túl sok súly könnyen hoz létre rossz szokásokat, mint például behátrálás, megállás, a kutya önbizalmának leromolása, amit egyébként a legnehezebb felépíteni. Plusz, megtanítjuk a kölyköt feladni. Van egy mondás, amit újra és újra hallok: Kezdd korán és soha ne hagyd a kutyát veszíteni!
2, Hagytam a kutyát futni a hámban. Sebesség és türelem nem járnak kéz a kézben súlyhúzásnál, különösen erős ösztönökkel bíró kutyáknál nem. Ha egyszer megmutatjuk a kutyának, hogy futhat is a hámban, ne legyünk csalódottak, amikor türelmetlenné és idegessé válik, amikor a kocsi nem mozog elég gyorsan mögötte.
3. Túl sokat akartam, túl gyorsan. Elhúzott egy gumit? Király, tegyünk mögé még egyet. Elhúzta? Wow, kapjon négyet! Ezt is megcsinálta. Miért ne tegyünk egy próbát öttel? Meg sem tudja mozdítani… Miért? Ez a tökéletes módja, hogy leromboljuk egy kutya önbizalmát, amit a legnehezebb felépíteni…
4. Több edzést csináltam rövid távon nehezebb súllyal, mint nagyobb távolságon kis súllyal. A kulcs, ahhoz, hogy felépítsük a helyes technikát, nyugalmat, és magabiztosságot a nagyobb távolságon való kis súlyos edzésekben keresendő. Azt mondják, hogy 5 ilyen edzésre jusson 1 nagy súlyos edzés (ez természetesen nem kölykökre vonatkozik)
5. Túl kevés ismétlést csináltam ugyanazzal a súllyal. Ugyanazt csináltam, amit a versenyeken, kis súllyal kezdtem és fokozatosan növeltem a terhelést egész a maximumig, amit azon az edzésen el tudott húzni. Nagyon rossz. Ugyanazzal a súllyal kell dolgoznod, amíg hozzá nem szokik, ez 7-21 nap közötti időtartamot vesz igénybe, és 20-40 ismétlést edzésenként.
6. Engedelmességre alapoztam a súlyhúzást, nem a súlyhúzásra magára. Ha valaha láttál videót amerikai versenyekről, akkor észrevehetted, hogy a legtöbb kutya azonnal húz, ahogy ráakasztják a súlyt, nem vár a parancsra. Tudják mi a dolguk. Az engedelmességgel el lehet jutni egy szintig, de sosem fog magából kihozni annyit a kutya, mintha egy szokást kreálunk a súlyhúzásból.
7. Nem dolgoztam eleget pályán a kutyával. Ez nem azért történt, mert nem tudtam, hogy szükség van rá, hanem mert nem volt lehetőségem a rendszeres pályaedzésekre. Ennek az lett az eredménye, hogy a kutya különválasztotta a láncos edzést a pályától. Miért? Mert, amikor rájöttem, hogyan javítsam ki a hibáimat, azt mindig láncos edzéssel gyakoroltuk, sikerült megszokni, hogy lassan és mélyen dolgozzon, és nagyon szépen küzdött a súllyal, de, ahogy pályára került, előkerültek a régi hibák is. Ezeket csak pályán lehet eltüntetni rengeteg, tényleg rengeteg ismétléssel. A mostani hibái főleg abból adódnak, amikor többet akartam tőle, mint amit teljesíteni tudott. Emellett nagy hangsúlyt fektetünk a technikára- lassú, koncentrált húzás, négy lábbal a szőnyegen, leszegett fejjel. Ez az egyetlen módja, hogy jobb eredményeket érjünk el, természetesen csak akkor, ha „fejben” már készen áll a kutya.
8, Edzéseken sokszor kértem a maximumot. Még egyszer: alulbecsültem a hosszabb távú edzéseket kis súllyal. A maximumot csak magabiztosan húzó kutyától szabad kérni, és csak ritkán.
9, Jutalmat kapott minden edzésen, de nem kapott jutalmat a versenyeken. A legjobb húzó kutyák legnagyobb jutalma, ha megöleli őket a gazdájuk. Steve Russel nem volt túl boldog, amikor megtudta, hogy Bagera minden edzésen jutalmat kap. Ő egyáltalán nem híve ennek, mert az a tapasztalata, hogy sok kutya várni fogja a jutalmat a versenyen is, és amikor nem kapják meg összezavarodnak, ami lerombolhatja az addigi munkánkat. Ebből is látható, hogy magasabb szinten az engedelmesség nem elég. Később éreztem ezt a saját bőrömön is, amikor két hétig engedelmes munkát csináltam a kutyával, aztán visszatértem a súlyhúzó edzésekhez. Rosszabb volt minden addiginál! Úgy gondoltam okosabb vagyok, mint az ember, aki 15 éve dolgozik kutyákkal és majdnem mindig nyer, de nem voltam. Ha nem voltál ott azon a versenyen még elképzelni is nehéz azt a szörnyű stílust, amivel húzott Bagera. Ugyan közel kerültünk a Best of Show cím megnyeréséhez, de ez csak a nagy szívének és a súlyhúzás iránti szeretetének volt köszönhető. Rosszabbul dolgozott, mint valaha és nem hiszem, hogy ez véletlen egybeesés.
Kérlek, tartsátok észben, hogy a súlyhúzás mindenekelőtt élvezet kell, hogy legyen a kutya és a gazda számára is.